A Centrum
00.17.
Éjfél után a hajógyáriszigeti szórakozóhely-komplexum szívében. Egy darab mediterránság, fehér egyenruhák, fehérarany fuxok. Milliméterre megtervezett tricepszek, plasztikai sebészek, fodrászok kozmetikusok kifogástalan mestermunkái köröskörül.
Honnan kerülnek ki? Csak a baráti körömre tudok hivatkozni, nincs társadalmi osztály, akire a hely ráhúzható lenne. Ami összeköti őket, hogy a hétvége élteti őket. Itt együtt mulat a zöld-budai vállalkozói felsőközép és a proli. A pálvölgyi palotákban pöffeszkedőknek hétről hétre rutin. A békásmegyeri vagy a csepeli 40 négyzetméteren szorongóknak hétről hétre megújuló kétségbeesett harc. Hogy fenntartsák a látszatát, hogy ők is a felső budai elithez tartoznak.
Minden csaj modell (egyszer szerepelt egy telefonreklámban) minden srác jól menő vállalkozó (dolgozik napi félórát az apja vállalkozásában).Ez a minimum.
Ha a rózsaárus lányka testreszabott hazugságot és kompakt személyiségálarcot is árulna, vinnék mint a cukrot.
Mert itt lehet kispályázni. A gépezet nem tűr meg, ha kiderül, hogy helpdeskes vagy gyorséttermi szolga vagy.
Modern Gavallérok
00.28.
-Pedig a nagy többség nem jól szituált II. kerületi vállalkozógyerek. –Vivien aki egy éve szabadult ebből a körből, egy majdnem végzetes baleset hatására, a következő pult felé mutat:
Kulcsmásolók, folytatja Vivien, azzal kábítják a lányokat, hogy egy cégük van. Hárman szoronganak egy másfél szobás kőbányai lakásban, hogy tudják fizetni a Volvo terepjáró részleteit. Legalábbis amikor egyikükkel jártam, még Volvójuk volt. Kommunisztikus autó és lakásközösségben. Nincsenek terveik, nincs agyuk, nincs jövőképük, lecseng a fiatalságuk, aztán csá. Valahol meg is lehet őket érteni. Nem ítélem el, hogy carpediemeznek.
A következő társaság hasonszőrű. Második kísérőnk, Zsuzsa beismerkedik, és meglepő eredménnyel tér vissza. Rövidesen bevesznek minket, megtudják, hogy újságírók vagyunk, írhatunk róluk, de csak álnéven: meglepően értelmes válaszok születnek, röpködnek a nőgyűlölő frázisok, a srácok tudatosan csinálják azt, amit.
-Minden héten itt vagyunk. – Péter, 24, raktáros.- Sokan azt hiszik ez a felső tízezer szórakozóhelye, de az itteni babáknak nem az számít, hogy ki vagy, hanem hogy mit mutatsz magadból. Amire rájönnek, hogy nem (teljesen) az enyém a kocsi, már megvolt a kiscica, jöhet a következő. Nincs lelkiismeretfurdalás. Az itteni csajok azt kapják tőlünk, amit megérdemelnek, olyan pasasra vágynak, aki évi két-három nyaralást, meg Audit a seggük alá. Ha művelt, érzéki pasira vágynának, színházba és borkóstolóra járnának, de nem azt teszik.
-Nem féltek, hogy híre megy a trükkjeiteknek?
-Ahhoz túl nagy ez a kör– Tamás, 25, junior manager féleségnek nevezi meg magát- Az itteni csajok alávalóak, amelyik belefut egy ilyenbe, mint mi nem figyelmezteti a többit, fussanak bele azok is. Közben leugrunk egypárszor, Siófokra-ideoda, gyorsan elmegy a nyár (sajnos) közben állandóan újak jönnek, töltődik fel a partizók serege újabb korosztályokkal.
-Szerinted miért olyanok az itteni lányok, amilyenek?
-Szerintem, s ez általában a magyar lányokra is igaz: hiába sokkal szebbek a világátlagnál, valami miatt sokkal kevéssé vannak kibékülve önmagukkal. Egy nyugat európai csaj sokkal lazább, egy magyar feszeng, ha nincs benne pia, és látszik, hogy nincs kibékülve az orrával,a mellével, csípőjével, stb.. S ezt a hiányt minél drágább cuccokkal és pénzesebb pasasokkal akarják kompenzálni.
A magyar lányok önbecsülése a legalacsonyabb
01.23.
Roland ugyanezt erősíti meg. Drága koktéloktól roskadozó pult mellett Pierre Cardinben Doxával s Armani napszemüveggel felfegyverkezve lazul bele az éjszakába, foghegyről szűrve bölcsességeit. 22 éves, elmondása szerint maga tett szert vagyonára, könnyű az, ha az ember sok könnyűvérű csajt és sok külföldit ismer munkája folytán.
-Alacsony a magyar lányok önbecsülése. Nem tudom miért van így. Minél alacsonyabb annál inkább rávehetőek, hogy ledobják a bugyit, hogy ki tudják fizetni a tandíjukat a divatos főiskolájukon. S ez nem csak magukat áruba bocsátó lányokra igaz. Meg kell csak nézni, kikkel jöttek: sok okos, értelmes csajjal ismerkedtem meg itt, joghallgatók, bölcsészhallgatók, és dobsz egy hátast, amikor meglátod milyen egy sötét paraszt oldalán jött.
Másnap pszichológuskollégám felfújja magát a riport hallatán, és megmondja a frankót: „ a magyar lányok önbecsülése alacsonyabb, mert gyerekkorukban, fiatalkorukban ezerrel fűtötték őket a szüleik, hogy nektek már ilyen olyan jó lesz. Felnőttek, látták, hogy semmi sem jön be, amit ígértek dolgozni kell unalmas helyen nulla pénzért. Ha pocsékak a körülmények, rossz esetben az ember vagy a környezetére mutogat, vagy magában keresi a hibát. A nők hajlamosabbak magukban keresni a hibát, ezért leesik az önbecsülésük, ezzel lélekben bizonytalan gyerekekké válnak és egy erős férfira várnak, aki megmondja helyettük, mi a helyes, s ezt általában egy álmacho tajparasztban találják meg. Ha külső körülményeket okolják, az sem jobb, mert ilyenkor elkezdik a világot gyűlölni, és partnerválasztásnál az a gondolat dominál, hogy fogjunk ki minél pénzesebb bunkót, és húzzuk le annyival, amennyivel csak lehet, ennyit csak megérdemlek, ha már így kicseszett velem az élet.
Hústőzsde
02.11.
De térjünk vissza szombat estére.
Bepofátlankodunk a VIP szektorba, közben Zsuzsa is elmondja történetét:
-Kétszer egymás után nem vettek fel egyetemre, közben elkezdtem modellkedni, hamar bekerültem a rendszerbe, s a VIP szektorban találtam magam, koktélhegyek és „hófehér utcácskák” világában. Megtetszett a csillogás, minden mindegy volt. Hamar le akartam akasztani egy pasit ebből a rendszerből, hogy fizesse nekem ezt az életet, ami feledtet mindet. A pénzén kívül annyira érdektelen és egyszerű volt szegényem, hogy sokáig a vezetéknevét sem tudtam, csak ATM-nek használtam, de miért ne, amikor ő meg autóalkatrésznek, és dísznek használt.
-Egy éve még rengetegen rámköszöntek – Vivien története hasonló- most már senki. Sok „barátnőm” volt ezen a helyen. Amikor visszatértem nem érdekelte őket, hogy mi történt velem, hogy élet s halál közül jöttem vissza, elmondták, hogy ki kivel kavar, ki szakított ki jött össze, és így tovább. Most már észre sem vesznek, látod. Úgy választanak párt, hogy mutogatni tudják egymásnak, ni az enyém modellszerűbb.
Megszűnt az a nyomasztó érzés, ami akkor kapott el, ha beléptem a barátnőim közé. Folyton azt éreztem, hogy a vesémbe akarnak látni. Az üres picsogás, amit ezek beszélgetésnek hívtak, hamar kezdett az agyamra menni.
Nem tapasztaltam tiszta érzelmeket, vagy akinél igen, az hozzám hasonlóan kihullott a rendszerből. Folyamatosan azt éreztem hogy a pasim ékítménynek, értéknövelő beruházásnak tart, igaz én is annak tartottam őt. Üresfejű focista volt, de a szép arcú, csodálatos testű, és az összes csaj kapart érte, ami felverte az árát. Lecsaptam rá, amikor láttam, hogy egyre népszerűbb, s dobtam, amikor kezdett zuhanni az értéke, azaz elkezdett pocakosodni és leállt a sporttal.
Egy kifogástalan pár mellettünk. Mintha Tussaud viaszmúzeumában járnánk.
Amikor ezen a helyen egymásra néz egy fiú és egy lány..- folytatja Vivien- A szexen kívül az jut eszébe, hogy mennyivel nőhet meg az értékem a köreimben ha pénzzel/idővel befektetek ebbe csajba/pasiba? Ha az előzetes becslés pozitív, a hozamkilátások kecsegtetőek, jöhet az ismerkedés. Az áru és értékpapírtőzsde után a harmadik börze Budapesten. A dekoratív értéknövelő beruházások hústőzsdéje.
Egymás dekorációi
03.27.
Egy üres pár mellettünk. Már negyedóra óta nem szóltak egymáshoz. Az este forrongó része elmúlt, a haverok elmentek, nem lehet nekik mutogatni a szilikonbabát, a barátnők leléptek, nem lehet tovább mutogatni a bicepszeket és a tetkókat.
Hajnali négykor meg már gáz egymással telefonokról és hangrendszerekről beszélni.
Hallgatás tovább. Bak a telefonjával játszik, kirakatbábu felteszi a iPodját, és bámul a semmibe.
Kiszámítható jövőjük: unalomba fulladó házasság, kommunikációképtelen-agyatlan utóddal, vagy szakítás és tovább a következő ékítményig.
Addig is maradnak, akik voltak.
Egymás dekorációi…
