A beatboxos Mc arc pedig megérte volna a belépő harmadát. Akik sokallják a 4900 forintos belépőt, utánaszámolhatnak, hogy egy koncert 2000, egy mozibelépő
A rajongóknál maradva, a tömeg nívója valahol ott ingott meg ( mielőtt meredek zuhanásba fogott) hogy az UPC telefonembere, a reklámszakma Győzikéje, a hazai blokk nyerteseként végezte. Az is feltűnt, hogy a hazai felhozatal enyhén szólva egysíkú, túlteng a telefon és hitelreklámok masszája, néha egy-egy sörreklám is becsúszik, mutatva, hogy mi foglalkoztatja a népet. Egy magát megnevezni nem kívánó, impresszáriót játszó reklámszakember egy rozé és egy PR gyakornok lányka becserkészése között szivargőzzel együtt kipöfögött magából néhány bölcsességet, amit eddig is tudtunk:
-Egyértelműen a bankreklámok húzzák a trendet, lévén innen kapja a legtöbb megrendelést a szakma. Az a kérdés, hogy a megvalósítás igényessége követi- e:
Hát igen, a PakPakPakPakPakPak és a Nyuszómuszó-borzalmak másban sem múltak el pszichés károsodások nélkül, derül ki a következő mondataiból.
-Miért éppen a bankreklámok?
-A következő években a lakosság rettenetesen el lesz adósítva, ennek a megalapozása folyik most a rengeteg bank-hirdetéssel. A kamatok, THM-ek, kedvezmények és apróbetűs szigorítások tengerében nincs fogyasztó, aki eligazodna, ezért amikor megelégeli az adatokat, legyint s azt mondja, hagyom hogy az érzelmeim döntsenek.
Az érzelmeknél maradva láttuk ebben a kategóriában a legsúlyosabban könnyfakasztó reklámot, mely bemutatkozó dél-koreai reklámkultúra szentimentális darabja volt: hímes giccsessége ellenére igazi gyöngyszemnek bizonyult az ötlet révén, a néha esetlenül agresszív, harsány, egy kaptafára készülő hazai bankreklámok után: a gazdi által eladott 100 egykori kutyakölyök visszatér, hogy lelkiismeret-furdalásba döntse a gazdát, hogy miért adta el őket ( hitelfelvétel helyett)
A hazai reklámcégek Kenyába is kiküldhetik alkalmazottaikat, onnan is láttunk néhány, nulla dollárból megvalósított ötletet. Hozták a formájukat a brit CGI-monumentumok, a patinás 3D-díszletű őskorszaki sörreklámok, s a nyersen börtönhangulatú Adidas-klipek, de inkább az olcsón is tető alá dobott „ütős” sztorikat emelném ki: ama cseh reklámfilm, melynek most lelövöm a poénját, önironikus kikacsintás a reklámot is kitartó virtuálvilág elfajulásából: apa aszfalthokizni tanítja fiát, mondá neki lőj, amire a kisfiú géppisztolyt formáz a hokiütőból. A labdára, üvölt fater, amire a kissrác ráfogja géppisztolyt a labdára. Inzert: KAPCSOLD KI A TÉVÉT.AMÍG NEM KÉSŐ.
A promóterek plasztik mosolyai elviselhetőbbek voltak a sípoló siketítésnél, főleg miután egyikkel-másikkal beszélve elszörnyedtünk azon a rabszolgabéren, amit kapnak a munkáért. Térdig gázolva a promóanyagokban és prospektusokban tekintélyes súlyú lexikonok is landoltak a vendégeken, egyik hostessbábunak gőze sem volt arról, hogy mit osztogat, mögötte kellően önbizalomtuningolt tekintetű észosztó instruálta, hogy így meg úgy kellene mosolyognia, ha benn akar maradni a „produkcióban”!
Életem egyik legdrágább szendvicse és tonicja után a VIP szektorban ért az igazi sokkhatás: A Klónok Támadása kismiska volt a szembezúduló cégesen szőke kirakatbábukhoz képest. Meg is kérdeztem egyik ismerős, kellően belazult tekintetű kréatívot hogy ugyan már mik ezek, és hogyan tudják sorszámozás nélkül megkülönböztetni őket. Mondja, azt nem tudja, egyszer csak ott lettek a cégnél.
Menekülés. Egy művészlelkűbb szektorban kötünk ki. Fotós ismerősöm felvilágosít, hogy az ott a cool halmokban tobzódó tiszacipős, narancsszín gatyás, szívenbökő galléros közül a legbárgyúbb tekintetű, Lajoska ( a név csak illusztráció- ), a kréatív : beesett a reklámfilm forgatására, ahol a stáb már fél napja szenvedett azzal, hogy a nyomorult hamburger hiperközelijét megfelelően bevilágítsa. Lajoska a kréatív lekapván a hambi födelét kiborul: csak négy hagymakarika van benne! Hatnak kellene lennie!-gyorsan hoztak neki hatoshagymakarikás hambit, amiből a kamera ugyanúgy csak kettőt látott, mint a négyesből, de ez Lajoskának már tökéletesen megfelelt.
Beszédbe elegyedtem az alig 20 esztendős Lajoskával, majd csaknem a képébe röhögve, amikor kréatívként mutatkozott be, felvilágosítottam, hogy már Ogilvy* ( a reklámszakma egyik atyja) is arra utasította embereit, hogy ne kreatívnak, hanem figyelemfelkeltőnek nevezzék magukat.
Lajoska válaszkérdése:
-Ki a f**m az az Ogilvy*?
-Az édes anyád vízvezetékszerelője.-fakadt ki hátul fotós kollégám.
Egyik nőnemű észlénynek végre eszébe jutott, hogy Magyarországon is van leányvállalata az Ogilvy & Mathernek, amikor Lajoska a kréatív mögül egy harminckilós, kockás keretű szemüveges Warhol-öltönyös képződmény, egyik hazai konfekciómárka „brand-designer”-e lebegett elő, és bemutatta nekünk legújabb grafikáját, a zöld négyszögön fekete négyszög-opust, amit egy gimnazista Photoshop-pacsmagoló kb. 2 perc alatt állított volna elő.
-Igen, de a színek!-sipákolt a brand designer.
Miután látta, nem vagyunk vevők a tehetségére, visszafordult az utántöltés-csapat felé: ostobán belazult, szőnyegközelben gyomként tekergőző, egybegabalyodott kis- és nagyképzősök közé, akikről már most nem lehet eldönteni, melyik a fiú, melyik a lány, hajaj, mi lesz majd, ha a designerünk keze alá kerülnek…
